A Dunántúli HÉV vonalat 1913. november 9-én adták át hivatalosan, és alig több, mint 60 évvel később, 1974-ben állt le a forgalom rajta. Rövidesen a pályát felszedték, az épületek pedig pusztulni kezdtek. Az egykor közel 140 km hosszan Zalabértől Sárváron át Répcevisig, sőt akár Kőszegig is közlekedést és áruszállítást biztosító vonalból mára alig valamilyen emlék maradt. Néhány éve lelkes vasútbarátok egy emlékhelyet alakítottak ki Csepregen. Az épületek jelentős részét lebontották, néhány helyen ma is lakják (pl. Csepreg), máshol, mint a zsédenyi is, szebb napokra vár.
A vasútvonal mentén viszonylag kevés építmény készült, hiszen vonalvezetése nem tett szükségessé költséges építményeket, ill. ahol lehetett a MÁV vonalain addigra elkészült hidakat használták pl. a Rábán Sárvárnál és a Répcén Büknél. A HÉV számára épült leghosszabb híd a Répcén Tompaládonynál található, ahol az ártérben és a Répce fölött is kiépült egy-egy vas szerkezetű híd, összesen egykor 81 m hosszban. Amíg az előbbi a 2. ponton megtalálható, a Répcén átívelő egykori hídnak csak a pillérei maradtak meg a folyó partján.
Biciklivel jártam végig a multi pontjait fordított sorrendben. Érdekes dolgot mutat be ez a multi, profi a leírás, profik rejtések. Szeretem az ilyen emlékládákat, remek helyeken jártam, nagyon tetszett.
GCDHEV – A Dunántúli HÉV nyomában
